Ugyanazon rendszer, ugyanolyan arcok
gondolatot elnyomó nagyvárosi sanzon
létért mozgó tudattalan hangyatömeg
futópályán lerakott apró szürke kövek
találkozó tekintetek titkos játéka
mesés világunk suttogó kis kapuja
de lenéző magányos szemek révednek
képernyőre írott szövegbe tévedve
húz sapkát a sok infó fogaskeréktől hajtott eszekre
kívánatos kényszer teszi rá bélyeget az egyedekre
póker arcok helyett az emotikonok diktálnak
érzelmet zárva tartva egymásnak irkálnak
függőségünk fogságának társasjátékában
mi vagyunk az apro bábuk egy elnyomó világban.