Az a baj amikor egy buliban nagy a zaj
és Te nem látsz a zajtól meg a hajtól ami épp a piádba landolt
Az a baj, hogy gondolkodni kéne és nem baszakodni
kábultan igent mondani, aztán csodálkozni, hogy a wc-ben sztriptízelsz,
másnap meg a barinőidnek hisztizel
Fel kéne már nőni, vagy nem?
Gyermeteg éned hányna erre a képre.
Tudom, hogy megbántottak, tudom, hogy fáj,
és tudom, hogy tudod, hogy tudom, de ettől még pont leszarom.
Az a baj, hogy hiába a tehetség, hiába az ész, ha úgy használod, hogy ezzel semmit nem érsz.
Vagyis nem használod, és Ő pont ezt használja ki,
mikor az italodba kemény drogot csúsztatott, láthatod, nem titok
és Te még helyeslőn bólintassz is, hogy : "Tolhatod!"
Az a baj, hogy ezt itt mind tudod, és mégis újabb és újabb köröket futhatok.
Figyelj!... Becsukódott az ajtó.
Ki ment ki rajta?
Az önbecsülésed, ki a járda szélén okád már,
mert a hiteles személyiséged egy okádmány.
Az a baj, hogy nem vagy egyedül
Aki tegnap volt rajtad fölül, és mára, ha a nevedet tudja örül,
bár ,ha nem az sem lombozza le,
elég volt neki amikor a fejedet ondózta le.
Na Ő veled van, csak épp nem melletted.
Az a baj, hogy magadnak mondassz ellent
amikor a kelleténél többet kellettél annak akinek nem kellettél egy olcsó numeránál többre
És Te ezt elfogadod tökre
csak éjszaka amikor lázasan forgolódsz az ágyadban
rémálmoktól gyötörve, kerül le a kemény kabát, fogaid szorítva vasökölbe
téped ketté tépett lelked.
És tudod mi a legnagyobb baj?
Hogy tudod mi a baj...
Te magad vagy a baj!