Mert a szépségre koncentrálunk ,nem a tartalomra
Sóbányák ülnek a homlokokra
Kertet gyújtogató zöld manók lidércnyomást esznek vacsorára
Befelé fordul az ki kifelé mutatott saját kárára
Kérész életű fénycsóva lett az álmuk
Beletemetkezve a magányba, félholtan álmodva várunk

Szemüveget cserélünk sokszor és sokat
de a világunkat, a pegazusokkal, törpékkel és mesével
takarod a színesített műanyag üvegből készített lencséddel

Megszólalt az ébresztő, fájva sikít a mindennapokba hív
keserédes zenével, mindegy... egyszerű már
vonalak, négyzetek, térformák szabályosan állnak lám'

Szorít a gyeplő engem és talán téged, te értő idegen.
Megállni csendben szeretnék,
de az időt félbehagyni isteneknek is ismeretlen engedmény
Jön az új ájulás, sodrás, bizonytalan belső nyomás
Újabb kaktusztüskével szórt úton járás, az ismétlődő lélekfosztás.
Mert ez egy másik állapot...