Miért nem érzem azt, mint rég?
Köztetek járva az embertelenség
bilincse fogja csuklómat leláncolva
A múlt rabságában táncolva

Nincs itt már semmi szép
Nem vár engem szebb jövőkép
Mert a valóság ez, mind mondjátok
Ebben múljon víg fiatalságom

Nézd! A virágok hervadnak mellettem
Mik egykor színtől pompázva nevettek
Ma már utolsó cseppnyi vizüket kortyolják
Tudva, vár rájuk a megváltó szomorú-víg halál

De Én még itt vagyok, Én még küzdenék
Szivárványszín kertet szeretnék
Még bennem van egy utolsó szikra
De egyedül meggyújtani remegő kezem már nem tudja

Hát hadd forduljak most hozzátok Ti lelkesek
Akik mindig tudjátok merre a helyesebb
Mondjátok és megteszem értetek
Fejemre húzom én is  sapkát- Ég velem!