Hajnali fényként szült meg a város
Arctalan tömegből egy kéz pofont nyújt
Tűntel te régi álom csodája életet jelentő sokszinű múlt
Kiapadt a patak forrása mára
Csak a kiszáradt medernek vagyok szikkadt maradványa  Körbevenézve látom szigorú sziklák hatalma rejti álmom
Szerinted élet ez, szerintem hétfő reggel minden ember
Mert bettoppant egy új világrend sürgető erővel
Mik tűnődő zavaros hangot hoztak és álmunkból felkeltve
Morajlo zivatarként csaptak a gyengébbre
Hol széllel szemben állva köptök agymásra
Mert szemettekkel néztek de nem láttok a távolba
És így tekintenetek egymás arctalan maszkal takart féltett titkába
Egyszeru játék e korlátokkal határolt lényetek síksága
Hol van a hely már hol magunkat mögöttünk hagyva
Egyért lettünk magasabban összekapcsolva
Léteztél és létem tőled lett több napról napra
Saját magamat uraltam veled természet anyja
Kerestelek hogy vissza adjam toled kapott legdrababb ajandekom
De elfaradtam, mint az őszi napsütés délutan négykor a kálvinon.