Csak a nagyváros hangtalan zaját hallani most
Autók, buszok, emberek, mi, és a Nap egy görbe tükörben tetszeleg
A lágyan suhanó kopogó kipufogók
Ezek között élve csodák rejlenek
Miket nem látnak a hangtalanul csüggedt tekintetek
Fordulj feléd mikor a zaj már túl nagy melletted
Mert napról napra érzed, hogy elveszted így az életed.