Hogy mi jár a fejemben?
Az a hosszú délután amikor magamat kerestem.
Meg az a rövidke pillanat mikor rájöttem, hogy elvesztem.
Meg mikor elhallgatott bennem a belső hang,
világot megérteni vágyó naiv agy.

Mikor választottam a valóságot helyetted,
És tértem le az ösvényről mellőled?
Mikor lettem Egy a társadalmi fogságban,
És tették rám a bilincset a megalkuvó világban?
Mikor léptem rá a társas magány útjára,
És a Mi helyett az Én vezérelt foszló öntudatára?

Mint egy apró gyöngy a nyakláncon, ha leszalad
Elindult és megfutott az áttétes folyamat.
Bennem elhallgatott a szó, mint sírni nem tudó depresszió
Csend lett belül, nem zakatol a kérdés fejemben
Mert elhalkulni kellett a néma tömegben.

Remény kis szikrája pislákol még valahol a sötétben
De lángra kaphat- e még az eltemetett életben?