Eltűnni a magánynak homályában
Égő cigicsikk utolsó hamujában
Rajzolva táncot most a félelem
Elkendőzött mosolyként ténfereg
Veled együtt bújt a lelkem kapujába
Benyitott egy vész jósló szenvedély a nyomában
Fájó csoda mi megjelent rajtam
Hová menjek súgd meg halkan
Zúgó csenddé vált most a ködös éj
Álomképet hozó bolondos kéj
Múlik a virágszirom csoda színe
Előtűnik már a semmi kemény köntöse
Míg éjt virrasztva vártam vigaszra
Szívünket cseréltem kőből készült hamis utánzatra
És elrepült a mámor hullámzó zaja
Vége lett az estének minden múló pillanata
Belénk temetve vár újra az élet
Köröttünk a tánc dallamra ismét feléled
Addig a szürke ködben ázott lelkünk
Nap mint nap sajgón megsebezzük