Csak a nagyváros hangtalan zaját hallani mostAutók, buszok, emberek, mi, és a Nap egy görbe tükörben tetszelegA lágyan suhanó kopogó kipufogókEzek között élve csodák rejlenekMiket nem látnak a hangtalanul csüggedt tekintetekFordulj feléd mikor a zaj már túl nagy mellettedMert…

Fut a világ maga előtt, de néha meg kell állni egy percrebelecsodálkozni a végtelenbeCsiklandozó napsugár hadd csókolja kebledre a rúzsátÁllj ki úgy, mint művésznek a múzsák,Hisz apránként méri fel a tested ez a festett égi képVégül behatolva beléd az elméd rabként érzi…

A szomszéd szoba unalmas hangja szűrődik át a vékony falonÉjfél van, a tv bizsergető muzsikává erősödött a nyári alkonyonTücskök múlandó boldogságának zenéjét perzselő szél a szobába hozza Álmos órákon merengő tekintetem a mélyszínű ég vonzza Fel az égi óceánra…

Eltűnni a magánynak homályábanÉgő cigicsikk utolsó hamujábanRajzolva táncot most a félelemElkendőzött mosolyként ténferegVeled együtt bújt a lelkem kapujábaBenyitott egy vész jósló szenvedély a nyomábanFájó csoda mi megjelent rajtamHová menjek súgd meg halkanZúgó csenddé…

Budapesti esőben táncoló fényekÚgy juttatod eszembe, hogy közben nem is kértemApró hangyabolynak közepén ülve érzemÖsszeállnak a feledni vágyó szétesett képek

Lennék vízcseppen csúszó hangTéli éjbe nyúló hideg fagyLennék mondatban egy ragMit sem tudó gyermeki agyLennél Te és lennék ÉnTe lennél a megértés Én a következtetésLennénk egymás, és lennénk másMi lennénk, ha lehetnénkEgyütt és külön a világ közepét…

Egyszerű idegtépő táncot járnaksemmitől élő veszett lelkű árnyaklánctalpaktól rögzített földön élő árnyakminden nap belépve saját pocsolyábamíg végül elillan a koszos vízmaguk után maradandó kárba nem vészkörforgásban gyötrődő agyunk lépni lenne készde félig…

Ugyanazon rendszer, ugyanolyan arcokgondolatot elnyomó nagyvárosi sanzonlétért mozgó tudattalan hangyatömeg futópályán lerakott apró szürke kövektalálkozó tekintetek titkos játékamesés világunk suttogó kis kapujade lenéző magányos szemek révednekképernyőre írott szövegbe…

Fagylaltkehely vagyok, mindenféle ízzelés Ti kanalaztok belőlem erőszakos kézzelmert mind tudjátok mit akartok sebzett szívetek velem foltozzátok.Körbenézek és csupa okos arcot látokkár,hogy magatoknál tovább nem láttokbővül veletek a világ, mind többen vagytokmagatok után…

Széttépett szívhuzat a kéjtől csorgó öntudatszabálytalan rendszerben álltál eddig egymagada színes zűrzavar benned volt a maszk alattketrecbe zárva építettél köréd ólom falat Tudatod börtönébe libbent most a pillangószínes táncával körbekarolva kacsintottelindult egy…